Édesanyánk mesékből szőtt lélek volt. Mesévé varázsolta gyermekkori szegénység-élményeit, olyannyira, hogy amikor még gyerekként hallgattuk őt, akkor mi magunk is szívesen lettünk volna nincstelen vadócok. Nekünk olyan mágikus realista elbeszélő volt ő, mint Gelléri Andor Endre, aki szintén Óbudához kötötte legszebb nyomortörténeteit. Sajnos unokája már csak naplótöredékben olvashatja nagymamája életének pillanatképeit, amit születésnapi meglepetésként kapott tőle.
Anyánk ég és föld között nőtt inda volt. Vitt minket a templomi oltár elé, a vasárnapi misékre, de együtt ültünk – anya és lányai - a Dohány utcai zsinagógában is. Az ő Istene nem ismert felekezetet, nem méricskélt, nem szűkölködött szeretetével.
Ajándék volt, egyrészt azért mert mindenkinek ajándékba adta a figyelmét, a jóindulatát, a segítés szándékát, a törődését. Másrészt mindazt, amivel megajándékozta őt az élet, azt isteni ajándékként fogadta.
Végigjárta Katival a fél világot, s színes élményvilága átsugárzott azokra, akik barátságba kerültek vele. Kaliforniában a delfinek ugrándoztak körülötte kedvét keresve, máskor boldogan sétálgatott a tunéziai bazárok forgatagában. A normandiai tenger partján vagy a Furca 3000 méteres magaslatán – mint egykor a koszorús költő Petrarca a Mont Ventoux ormán - megérezte az élet törékeny természetét. Gyermekké lényegült a Disneylandben vagy lenyűgözve ámulta a New York-i Guggenheim múzeum festői világát. Idegenben nyelvismeret nélkül is tudott beszélgetni mindenkivel, s meglepő módon sehol sem voltak megértési gondjai.
Isten szolgálóleányaként ápolta betegeit, apánkat, szívvel és lélekkel segített minket az élet viharaiban. Minden pillanatban készen állt a jóság olykor kemény parancsait követni.
Az utolsó hónapok sötétségében folyton fényre vágyott, törött lábbal is kirándulni akart, rideg kórházból az otthon melegéért fohászkodott. Ahogy egykor minket, most mi tartottuk aggódó karjaink között otthon, családi szeretetben. Most még a végső hetek, napok, órák rá mért szenvedéstörténetének emlékeivel viaskodunk, de hisszük, hogy az agónia idővel visszafordul, s emlékeink kedves képkockák mozijává áll össze, ahol minden személyes és vigasztaló együtt pereg tovább.
Született
Budapest III. kerület, 1930. november 04., kedd
Elhunyt
2022. augusztus 04., csütörtök
Hol nyugszik
Budapest III. kerület, Óbudai temető
Sírhelye létrjejött az online temetőben
2023. július 04., kedd 17:51
Jelenleg nincs virág az elhunyt online sírján.
Helyezzen el Ön egy virágot!
Eltelt egy év, hogy csak a Rólad készült fotókat nézhetem, hogy csak gondolatban beszélhetek Veled, A temető - ahova együtt jártunk a szeretet hullámhosszán életbe varázsolt halottainkhoz, most olyan kongó üresség nélküled. Nehéz volt ez az arctalanság, a "sehol sem vagy" érzése. Nincsenek könnyek, már nincsen gyász, csak a végtelenített hiány. Mágus vagyok, képzeletemmel életben tartalak, amíg élek.
Hozzáadta: Picúr
Ekkor: 2023. november 11., szombat 13:16
Te már ismered: "e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk." Pilinszky János
Egy év telt el, s nem érzem, hogy távolodnál, hanem egyre közelebb lesz a távoli, pénteken, 4-én együtt ült a család kedvenc helyeden, a Fenyőgyöngyében, a gyönyörű tervezett park, a Mindenható Szellem lehelete és a Te lelked volt jelen a szépségben, minden harmóniában volt Veled.
Hozzáadta: Bianka
Ekkor: 2023. augusztus 07., hétfő 19:11
Hiányod átjár minden napot, nincs napom, amely nem Veled együtt telne. Emlékekkel telten élek, s Te nem aggódsz már soha értem, rám maradt az árvaság terhe. Emlékeim közé zsugorodom, s ott sírdogálok: Anyám!
Hozzáadta: Lányod
Ekkor: 2023. július 08., szombat 10:44
Már megint a hiányodban élek. De mégis minden megvan itt. Tárgyak, bútorok s a lélek, elárvultan vágyom megfogni a kezed, mindhiába. Elkészült a fényképalbum, s csak bámulok a nemlétezésre.A megörökítés hiábavalóságára. De nem! Aztán érzem, nem, itt vagy velem, s újra és újra feltámadsz minden időben, amíg élek.
Hozzáadta: Györgyi
Ekkor: 2023. július 07., péntek 07:41