• Regisztráció
  • Elhunyt rögzítése

    • Kocsis Péter Károly (Papa)
    1951 - 2013
    "gondolatban sírodnál suttogom a neved,
    gondolatban sírodnál megfogom a kezed,
    gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem
    és Te itt vagy mert érzem, hogy szorítod a kezem"
    Vidám, jókedvű, segítőkész, néha kicsit bohókás ember volt aki szerette az életet. Sajnos fiatalon el kellett távoznia egy szörnyű betegség következtében.

    Született

    Budapest XI. kerület, 1951. május 02., szerda

    Elhunyt

    2013. június 18., kedd

    Hol nyugszik

    , Karancsberény

    Sírhelye létrjejött az online temetőben

    2013. december 03., kedd 10:33

    Jelenleg nincs virág az elhunyt online sírján.

    Helyezzen el Ön egy virágot!

    Nem ég egyetlen mécses sem az elhunytért.

    Gyújtsa meg Ön az elsőt!
    Ha kérdezném,mi lenne a válaszod? Hogyan éljek Nélküled? Te tudod? Ha tudod,mond el nekem,vagy üzenj! Angyalok szárnyán küldj üzenetet, Hogy legalább álmaimban még Veled legyek! Halk fohásszal kérem az eget, Hogy megértsem a jelet..... Hozzáadta: Szegi Ibolya Ekkor: 2013. december 28., szombat 09:31
    Át sírtam már sok sok éjszakát, át sírtam már sok sok nappalt, de jobb nem lett semmivel az életem, sőt a hiányod egyre csak nő, nem tudom mi lesz velem Hiányzol.!!! KEDVESEM TE VAGY AZ ÉLETEM:!!!! Hozzáadta: Szegi Ibolya Ekkor: 2013. december 27., péntek 13:18
    "Örök álomba merültél, A szívem megszakadt, Nélküled az egész életem, Kegyetlenül félbeszakadt. Istenem hát miért büntetsz? Hisz nem volt semmi vétkem, De ha már így tetted adj erőt élnem. Hozzáadta: Szegi Ibolya Ekkor: 2013. december 20., péntek 20:01
    "Megcsillan egy könnycsepp, fájdalomtól égő szememben. Nincs, és nem is lesz, olyan nap, hogy ne jutnál eszembe!" Hozzáadta: Szegi Ibolya Ekkor: 2013. december 11., szerda 08:44
    Kihalt az utca, sötét van és fázom Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon. Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben, Megyek szomorúan, s gondolkodom közben. Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem! Sajnálom magam, mert még mindig FÁJ NAGYON nekem. Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod, Nem látlak, nem mosolyog rám arcod. Szemedből az élet már akkor elköltözött, mikor még éltél. A betegség megkötözött. De végig az utolsókig kitartottál, ÉRTÜNK, Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk. Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra, És nem jött a csoda pedig mindenki várta. Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk, TE sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk. De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot, Mostmár mások látják, nem feledett arcod. Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen, Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen. És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom, De arcod, mosolyod, én a szívemben hordom. Szeretlek, és szeretni is fogl Hozzáadta: Szegi Ibolya Ekkor: 2013. december 05., csütörtök 16:36
    Könnyeimtől alig látok sírodra teszem a virágot szólni sem tudok csak állok csukot szemmel csodát várok Hozzáadta: Szegi Ibolya Ekkor: 2013. december 03., kedd 16:42
    Képgaléria
    Még nincs galéria feltöltve.
    Videó

    Helyezzen el Ön is virágot! Gyújtson Ön is mécsest! Emlékezzen meg Ön is!