Ady Endre
1877 - 1919
„Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.”
Ady Endre (1877–1919) a 20. század legelején új költői magatartással, újfajta témákkal, újszerű alkotási móddal és másfajta verseléssel robbant be a magyar irodalomba. Új versek című kötetével – ne m előzmények nélkül ugyan – gyökeresen átalakította a magyar lírát. Indokolt, gőgös zsenitudatával önmagát különbnek látta mindenkinél. Büszkén hirdette, hogy kiválasztott lélek, kivételes költő; ő az iga zi magyar, Góg és Magóg fia, akinek „fülébe még ősmagyar dal rivall”. Élt benne egyfajta tragikus messiási küldetés-tudat: neki kell megváltania elárvult, pusztulásra ítélt, kultúrától elzárt népét.
Ady Endre Érmindszenten (ma Romániában található) született 1877-ben nemesi származású, de paraszti körülmények között élő családban. Középiskoláit az erdélyi Nagykárolyban és Zilahon végezt e: jó tanuló volt, jeles eredménnyel érettségizett. Jogi egyetemi tanulmányait hamarosan abbahagyta: újságíró lett Debrecenben, majd Nagyváradon. Itt ismerkedett meg azzal a Franciao rszágban élő magyar asszonnyal, Diósy Ödönné Brüll Adéllal, aki oly nagy hatással volt a költőre és művészetére. Léda (így hívta az asszonyt) után ment Párizsba 1904 februárjában, s csaknem egy évig élt a kultúra fővárosában. A modern francia líra segítette Adyt költészete kibontakozásában. Az első i gazi Ady-kötet (Új versek) 1906 februárjában jelent meg. – Termékeny költő volt, évente jelentkezett egy-egy verses könyvvel 1914-ig. 1915-ben feleségül vette Boncza Bertát. Budapest en élt, de többször hosszabb-rövidebb időt töltött külföldön, főleg Párizsban. – Korábbi betegsége 1918 őszén súlyosra fordult, s 1919. január 27-én halt meg.

Született

Érdmindszent, 1877. november 22., csütörtök

Elhunyt

1919. január 27., hétfő

Hol nyugszik

Budapest, Budapest

Sírhelye létrjejött az online temetőben

2017. május 05., péntek 11:56

Jelenleg nincs virág az elhunyt online sírján.

Nem ég egyetlen mécses sem az elhunytért.

„Akit én siratok, ne sírjon S aki temet, az sírt ne ásson: Én vagyok a temető-király S mindenható az én sirásom. Ha én sírok, a nagy Élet sír, Múlás, bukás, csőd, sóhaj, átok. Az eleve-elrendelés zúg, Ha én fájdalmasat kiáltok. Akit szeretek, annak könnyet, Fájdalmat tudok kölcsönadni. S halálban is szép lesz, babéros, Akit én fogok elsiratni. (Forrás: https://www.eternus.hu/vers/4409 )”
(Ady Endre)
Hozzáadta: Oll Ekkor: 2018. október 25., csütörtök 14:31
Képgaléria
Videó
Még nincs videó feltöltve.