Babits Mihály (1883 - 1941) - Nemfeledünk.hu

Babits Mihály
1883 - 1941
„Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.”

Családja:Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon. Értelmiségi családból származott. Az idősebb Babits Mihály törvényszéki bíró, 1888-ban a budapesti ítélőtáblához nevezték ki, 1891-től pedig Pécsre helyezték. Babitsék négyen voltak testvérek, két húga közül Olga másfél éves korában meghalt, öccse pedig túlélte a költőt.

A harmonikus családi háttér, a keresztény-katolikus eszmerendszer, a kulturális örökség későbbi életére, gondolkodására is nagy hatást gyakorolt. Anyja műveltsége messze túlmutatott a korabeli hölgyek átlagos kulturáltsági és műveltségi szintjén. Kívülről tudta PuskinAnyegin, AranyToldi szerelme és Arany LászlóA délibábok hősecímű műveket.

Iskolái: Elemi iskoláit Budapesten és Pécsett végezte el. 1893 őszétől a pécsi cisztercita gimnáziumban tanult (itt végzett nagyapja és apja is).

A középiskola befejezése után, 1901-ben a budapesti bölcsészkar magyar–francia szakára iratkozott be (eredetileg jogásznak szánták, hogy tanulmányainak befejezése után biztos megélhetést tudjon nyújtani az árván maradt családnak), a franciát azonban hamarosan a latinra cserélte. Az egyetemi évek talán legmeghatározóbb élményét a Négyesy László vezette stílusgyakorlati szeminárium jelentette. Itt szövődött barátsága Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel, valamint Karinthyval. Esztétikai és filozófiai érdeklődése mellett görög, német, francia, angol, olasz nyelvet is tanult, és fordított. Tanulmányt írt a műfordítás elméletéről, Horatiusról és Taine-ről. Már ekkor közölték első verseit és versfordításait (német költők). De foglalkoztatta a modern pszichológia is, olvasta William James, az amerikai lélektan úttörőjének tanulmányait.

Az egyetem elvégzése után Baján, a cisztercita gimnáziumban mint világi ideiglenes helyettes tanár töltötte gyakorló évét. 1906-ban szerzett tanári oklevelet. Ezután Szegeden vállalt tanári állást az állami főreáliskolában.

A Holnap antológiaBabits nevét a hazai irodalmi életben A Holnapantológia tette ismertté. 1908. szeptemberében a Juhász Gyula kérésére küldött versei jelentek meg itt. Juhász Gyula szeptember 19-én kelt levelében már arról számolt be, hogy Pesten is nagy sikere van verseinek: „A Hét, Független Magyarország, Szeged és Vidéke, a nagyváradi lapok mind a legnagyobb elismeréssel írnak rólad, verseidről. Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője postafordultával kéri címedet, verseket és prózát kér tőled.”

Tanár Fogarason 1908. június 24-én az erdélyi Fogarasra nevezték ki rendes tanárrá. Babits valóságos száműzetésnek élte meg „világ végére” helyezését. „Úgy érzem magam, mint Ovidius, mikor Tomiba készült” – írja Juhász Gyulának. Mielőtt azonban „rabságának” helyszínére utazott volna, a nyár egy részét Itáliában töltötte. Különösen Velence volt rá nagy hatással, és természetesen az irodalom. „Nagy kedvvel, lelkesedéssel olvasom, fordítom, tanulmányozom a világnak kétségtelenül legnagyobb költőjét, Dantét” – ezeket a sorokat küldi Juhász Gyulának. S valóban, a műfordító Babits talán legjelesebb munkája lett az Isteni színjáték átültetése.

Három tanévet töltött a fogarasi gimnáziumban. Saját bevallása szerint magányosan és szabadidőben bővelkedve. Sokat és sokfélét olvasott (pl. Bergsont), tanult (tökéletesítette görög nyelvtudását) és írt. 54 verse született Fogarason, innen küldte A Holnap második kötetéhez 15 elkészült versét, és itt rendezte sajtó alá első, Levelek Iris koszorújából (1909) című verseskötetét is.

A nyári vakációt Babits mindig utazással töltötte. 1909. és 1910. nyarán újra Itáliában járt, a következő évben pedig Dél-Franciaországon át Párizsba látogatott. 1911. áprilisában jelent meg második kötete, a Herceg, hátha megjön a tél is!, amelynek versei Henri Bergson és Nietzsche filozófiájának hatását mutatják.

Kritikái, műfordításai:1910. és 1911. között jelentek meg első irodalomtörténeti, irodalomkritikai munkái (Petőfi és Arany, 1910; Az irodalom halottjai, 1910; Az ifjú Vörösmarty, 1911; A férfi Vörösmarty, 1911). 1911. nyarán született négyrészes mesedrámája, A második ének, amelyből azonban csak a harmadik részt, A vihart jelentette meg 1911. október 1-jén. A teljes mű kiadására csak Babits halála után, 1942-ben került sor.

Budapesten Amikor 1911-ben Újpestre helyezték a Könyves Kálmán Gimnáziumba, végre a főváros szellemi életébe is bekapcsolódhatott. Barátja és támogatója, Hatvany Lajos járt közben a visszahelyezés ügyében a vallási és közoktatási miniszternél.

1911-től a Nyugatnak is állandó munkatársa lett, Rákospalotáról járt be a Bristol kávéházba a szerkesztőségi ülésekre. 1912. novemberétől 1916. elejéig a budapesti tisztviselő-telepi gimnázium tanára volt. 1913-ban jelent meg Dante-fordításának, az Isteni színjátéknak első része, a Pokol, és ugyanebben az évben látott napvilágot első regénye, A gólyakalifa (a Nyugat közölte folytatásokban, könyv alakban 1916-ban adták ki).