Nagy Imre (Kaposvár, 1896. június 7.[2] – Budapest, Kőbánya, 1958. június 16.)[3] magyar kommunista politikus, gazdaságpolitikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1953 és 1955 között valamint az 1956-os forradalom alatt a Minisztertanács elnöke. A forradalomban betöltött szerepéért egy kirakatper során halálra ítélték és kivégezték. Szegényparaszti családból származott. Édesapja, Nagy József (1869–1925) uradalmi cseléd, vármegyei tisztiszolga, később postai szerelőmunkás volt; édesanyja, Szabó Rozália[4] (1877–1969) mielőtt férjhez ment volna, a somogyi alispánnál, mint cselédlány szolgált. Nagy Imrének három húga volt: Mária (férj. Hubay Gyuláné), Terézia (férj. Schossberger Ferencné) és Erzsébet, aki néhány hónapos korában elhunyt. Felesége Égető Mária (1902–1978), akivel 1925. szeptember 28-án kötött házasságot. Egyetlen gyermekük Nagy Erzsébet (1927–2008), újságíró, szerkesztő, fordító, akinek első férje Jánosi Ferenc (1916–1968) református lelkész, kultúrpolitikus, második házastársa pedig Vészi János.

Született

Kaposvár, 1898. június 07., kedd

Elhunyt

1958. június 16., hétfő

Hol nyugszik

Budapest, Budapest

Sírhelye létrjejött az online temetőben

2017. május 10., szerda 09:33

Még nem írt senki megemlékezést az elhunytról.