Weöres Sándor Kossuth-díjas író felesége volt. Értelmiségi családban nevelkedett, Budapesten magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később Bécsben tanult. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
1940-ben első verseit Babits Mihály közölte a Nyugatban. Korai kötetei mesék (A kislány, aki fütyülni tudott, 1941) és verses képeskönyv (Cili cica kalandjai, 1946); később is szívesen írt gyermekkönyveket, Weöres Sándorral közösen is (Tarka forgó, 1958; Hetedhét ország, 1975). Lírája A harmadik ház (1965) című kötetében mutatta meg önálló arculatát. A kozmikus és mitologikus távlatot a mindennapi élet részleteinek megfigyelésével ellenpontozza; tömör, intellektuális stílusába játékos elemek keverednek. A Kulcslyuk-lírával (1977) kezdődő korszakában új kötetkompozíciót alakított ki, a lírai montázst, amely idézetekből, aforizmákból és reflexiókból, verses vagy prózai rövidebb-hosszabb szövegekből, ezek kombinációjából áll; ugyanakkor nem szakít a költészet létértelmezésként, világmagyarázatként való felfogásával (Egy marék por, 1988). Válogatott műfordításainak a Vonzások és viszonzások (1975) beszédes címet adta; a szellemi rokonság jegyében fordította le Emily Dickinson válogatott írásait (1978). Esszéket, emlékezéseket tett közzé (Születésem története, 1984); Moldován Domokossal szerkesztette a Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben (1985) című kiadványt.
Született
Budapest, 1909. július 24., szombat
Elhunyt
2003. május 29., csütörtök
Hol nyugszik
Budapest, Budapest
Sírhelye létrjejött az online temetőben
2017. május 15., hétfő 10:38