Kassák Lajos
1887 - 1967
„Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.”
Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, képzőművész.
Autodidakta költő és képzőművész volt.[1]
Kassák István gyógyszertári laboráns és Istenes Erzsébet mosónő gyermekeként látta meg a napvilágot a felvidéki Érsekújvárban. Bár szülei taníttatni akarták, 12 évesen gimnáziumi tanulmányait félbe hagyta, hogy lakatosinasnak állhasson, segédlevelet szerzett. Szakmunkásként 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként angyalföldi gyárakban dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, majd tagja lett az MSZDP-nek. 1905-ben számos alkalommal sztrájkot szervezett, emiatt többször elbocsátották. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment. 1910-ben hazatoloncolták.
A műveltség- és helyesírásbeli hiányosságok ellenére szívósan küzdött a megjelenésért. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben (Életsiratás). Ekkor már túl volt élete meghatározó élményén, az 1909-ben kezdődött gyalogtúrán, mely Párizsba vitte – ennek az útnak az eseményeit, az út során szerzett benyomásait is feldolgozta az Egy ember élete című többkötetes önéletrajzi művében (1927–1935). 1915-ben jelent meg első verseskötete (Éposz Wagner maszkjában), s ugyanebben az évben elindította első folyóiratát, A Tett címmel, melyet egy év múltán háborúellenessége miatt betiltottak.
A fájlhoz képjegyzet tartozik
A bécsi Ma munkatársai 1922-ben: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Ujvári Erzsi, Simon Andor, Kassák Lajos, Simon Jolán, Barta Sándor
A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. Saját magát, világképét, de még művészetét is ezzel a két szóval jellemezte: a szocialista ember. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ott jelentette meg a Ma című folyóiratának új számait. 1926-ban tért haza Magyarországra, ahol Dokumentum (1927) és Munka (1927–1938) címmel szerkesztette továbbra is független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratait.
Az Egy ember élete című nagyszabású önéletírása a Nyugat folyóirat hasábjain jelent meg először folytatásokban 1924 és 1933 között. Könyvalakban történt publikálása után perbe fogták az 1918–19-es részek miatt. (1945 után viszont új kiadásban már meg sem jelenhetett a mű utolsó nagy fejezete, mely éles bírálattal szólt a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáról.) 1935-től rendszeresen írt a Népszavába és a Szocializmusba is. 1945-ben Fodor Józseffel együtt szerkesztette az Új Időket. 1947–1948 közt az Alkotás című lapnak is szerkesztője volt. Kassák 1945 után a Szociáldemokrata Párthoz közel álló szellemiségű, de teljesen független Kortárs c. folyóiratot szerkesztette, 1949-ig, amikor betiltották. 1946-ban belépett a Libertas szabadkőműves páholyba, amelyből elfoglaltságai miatt 1948-ban kilépett.[2] 1947-től újra bekapcsolódott a pártéletbe, az SZDP Művészeti Bizottsága elnöke lett. 1948 januárjától országgyűlési képviselő volt, Kelemen Gyula megüresedett helyébe lépett. 1948-ban átigazolták az MDP-be, de 1949-től művei már nem jelenhettek meg. 1953 szeptemberében, az írószövetség párttaggyűlésén kritizálta az MDP kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. Ettől kezdve évekig nem publikálhatott, Szénaboglya c. önéletrajzi jegyzeteit halála után adták ki.
Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, az írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1957 után íróként a "tűrt", képzőművészként gyakorlatilag a "tiltott" kategóriába tartozott, egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába nem engedték ki saját kiállítására. 1958-tól a párizsi Magyar Műhely c. kiadvány fiatal emigráns szerkesztői (Albert Pál, Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Papp Tibor) Kassák munkásságát állították lapjuk és saját munkásságuk középpontjába. Róla elnevezett díjat is kiadtak, külföldi és hazai avantgárd költőket és képzőművészeket kitüntetve. Kassák Lajos-díjat kapott - többek között - Erdély Miklós, Tandori Dezső, Szkárosi Endre, Petőcz András. (Természetesen a Magyar Műhely meghívására sem utazhatott külföldre.) Újabb, kis példányszámban kiadott verseskötetei: Mesterek köszöntése (1965); Üljük körül az asztalt (1968). A hatvanas években nyugat-európai bemutatásában és sikereiben a Galerie Denise René-nek és Victor Vasarelynek volt szerepe. A hetvenes években Svájcban a Galerie von Bartha és László Károly népszerűsítették, utóbbi könyvet is írt róla.

Született

Érsekújvár, 1887. március 21., hétfő

Elhunyt

1967. július 22., szombat

Hol nyugszik

Budapest, Budapest

Sírhelye létrjejött az online temetőben

2017. május 23., kedd 10:45

Jelenleg nincs virág az elhunyt online sírján.

Nem ég egyetlen mécses sem az elhunytért.

Még nem írt senki megemlékezést az elhunytról.

Képgaléria
Videó
Még nincs videó feltöltve.