Peterdi Pál (1925 - 2000) - Nemfeledünk.hu

Peterdi Pál
1925 - 2000
"Akinek van humora, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes."

Peterdi Pál (született: Pohlencz Pál, Budapest, 1925. február 17. – Budapest, 2000. november 20.) magyar sportoló, edző, sportújságíró, humorista, író.

Fiatalon a Magyar Athletikai Club úszójaként, vízilabdásaként kötötte össze életét a sporttal. 1948-ban az óbudai III. kerületi Torna és Vívó Egylet vízilabdaedzője, majd úszóedző lett, 1963-67 között az öttusa-válogatott felkészítésében dolgozott sikeresen. A sportolás és az egészséges életmód lelkes szószólója volt, a tenisz mellett a futás is kedvelt sportjai közé tartozott. Nevéhez fűződik a kocogómozgalom hazai elindítása is.

Sportújságíróként a Népsport, a Képes Sport és a Labdarúgás munkatársaként mutatkozott be. Humorral, egyedi stílusban írt műveivel később szélesebb közönség elé is kilépett. Emellett állandó szerzőként jelentkezett karcolatokkal, humoreszkekkel a rendszerváltás előtti idők kedvelt szatirikus hetilapjában, a Ludas Matyiban, valamint a Rádiókabaréban.

Főbb művei:

Hoppá! (1984)

Sztár parádé. Sporttörténelmi arcképcsarnok (1985)

Bedobjuk a törülközőt. Sportviccek gyűjteménye (1986)

Focival a világ körül (1986)

100 évnek is egy a vége. A III. kerületi TTVE története, 1887-1987 (1986)

Hopp, már értem! (1990)

Hogyan telefonáljunk? A telefonálás emberi és technikai tényezői. Telefonhumor (1991)

Gyarmati sors avagy egy bal kéz története (1996)

Kulturális érdemeit 1983-ban Karinthy-gyűrűvel, újságírói munkásságát 1984-ben Rózsa Ferenc-díjjal, 1989-ben Erzsébet-díjjal, 1994-ben Aranytoll díjjal ismerték el, és ugyanebben az évben Ezüstgerely életműdíjjal honorálták kiemelkedő szakmai tevékenységét. A kerület kulturális és sportéletében kifejtett kiemelkedő teljesítménye elismeréseként, 2001-ben Óbuda-Békásmegyer – posztumusz – díszpolgári címét adományozták neki.

„A láb mindig kéznél van!” – ezzel a hozzá kötődő szlogenjével is a testmozgás fontosságára hívta fel a figyelmet.

A Ludas Matyiban állandó, ismert rovata volt „Tücsök és Bogár” néven, amelyben az olvasók által lefotózott és beküldött, nyelvi hibás vagy groteszk utcai vagy termékfeliratokat ironikus kommentárokkal kiegészítve adta közre. Ebből ízelítőt láthattunk a Szeszélyes Évszakok című műsorban, előfutára volt a mindennapok furcsaságait a közönség bevonásával kifigurázó humoros műfajoknak.