Garas Dezső (1939 - 2011) - Nemfeledünk.hu

Garas Dezső
1939 - 2011
„A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő.”
(Marcus Fabius Quintilianus)

Hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja.

Az 1934-es születésű Garas Dezső az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színész volt. 1957-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, a Nemzeti Színházhoz került, majd a Madách Színház társulati tagja lett. Dolgozott a 25. színházban, majd a Mafilm munkatársává vált. Tíz évig a Népszínház tagja volt, 1990-től 1992-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993-ban a Művész Színház alapító tagjai közé tartozott. 1993-tól szabadfoglalkozású volt, 1999-ben a Katona József Színházban játszott. 2004 óta a Nemzeti Színház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt.

Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendássá vált Liliomfi-val kezdődött, melyben az ifjú Schnapsot alakította. 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodást játszotta a Régi idők focija című filmben, akinek "Kell egy csapat" mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Jászott a Magyar Televízióban évekig futó Életképek című sorozatban is.

Szerepelt a 80-as évek számos meghatározó filmjében, köztük Sándor Pál Szerencsés Dániel-jében, ahol Mariann (Szerb Katalin) apját alakította, Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotásában, Gárdos Péter Uramisten-jében és Szamárköhögés-ében és Bacsó Péter Banánhéjkeringő-jében.

1989-ben filmrendezőként is bemutatkozott A legényanya című politikai szatírával. Sokoldalú, fanyar egyéniség volt: gyakran alakított ironikus, groteszk, végtelenül emberi, kiszolgáltatott figurákat. Maximalista volt, másoktól is a maximumot várta el, nehezen viselte a hozzá nem értést. Baló Juliának így fogalmazott egy interjúban: "Októberben bezavarnak egy jeges tóba, s elfelejtenek törülközőt hozni. Vagy: beszélgetek a rendezővel, s közben rá akarok gyújtani egy cigarettára - szenvedélyes dohányos vagyok -, odajön valaki hozzám: 'Tessék kimenni a vödörhöz!' De miért, amikor én pont itt és épp a rendezővel akarok társalogni? Ha az egyik asszisztens reggel reszketve vár a filmgyár ajtajában, hogy 'Jaj, vajon késik-e?', akkor én is reszketek a dühtől, hiszen mindig pontosan érkezem... Szóval rengeteg dolgon lehet bosszankodni; ha pedig nincs rá ok, akkor én keresek magamnak, dolgozni akarok."

A 90-es években láthattuk többek közt Gárdos Péter A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire című filmjében és Jancsó Miklós, Makk Károly és Sándor Pál Szeressük egymást gyerekek! című szkeccsfilmjében. A 2000-es években már kevesebb filmszerepet kapott, de felbukkant az Előre! című filmben, az Egy hét Pesten és Budán-ban és Sándor Pál Noé bárkája című filmjében is.

Az utóbbi években főleg színházban volt aktív. A Nemzeti Színházban eljátszotta többek közt Berliozt Szász János A Mester és Margarita-rendezésében és Tündareószt Alföldi Róbert Oresztész-ében. Ebben az évadban az Úri muri-ban és a Jó estét nyár, jó estét szerelem-ben láthatta még őt a közönség.

Színházban többször is rendezett. A Játékszínben színpadra állította az Őrült nők ketrecé-t, megcsinálta Az ember tragédiájá-t bábelőadásban, a Nemzeti Színházban megrendezte az Anyám, Kleopátrá-t a főszerepben Udvaros Dorottyával és Fekete Ernővel.

Díjai között van a Jászai Mari-díj, 1978-ban Érdemes művész címet kapott, a Kossuth-díjat 1988-ban vehette át. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 1995-ben adományozták neki. 2000-ben a Nemzet Színészének választották, 2004-ben a Budapest díszpolgára címet kapta. Szintén 2004-ben Prima Primissima díjjal ismerték el a munkáját.