Veres Péter (1897 - 1970) - Nemfeledünk.hu

Veres Péter
1897 - 1970
„Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.”

Veres Péter (Balmazújváros, 1897. január 6. – Budapest, 1970. április 16.) író, politikus. A szegényparasztság érdekeiért fellépő népi íróként és politikusként 1945-1949 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke, 1947–1948 között – kommunista nyomásra – földművelési helyett honvédelmi miniszter, a koalíciós idők (1945-1948) politikai életének egyik legnépszerűbb közéleti személyisége.

Veres Julianna cselédlány és egy parasztgazda-fiú, Posta Péter szerelméből született (sohasem léptek házasságra, így Péter anyja vezetéknevét kapta). Nagyszülei pásztorok, uradalmi cselédek voltak. Anyjával és mostohaapjával, Nagy Józseffel egy Vókonya nevű tanyán lakott, a Hortobágy folyó partján 8 éves koráig (1905). 4 évig járt iskolába Balmazújvároson, 12 évesen már dolgoznia kellett: volt cselédcsürhés, kisbojtár, napszámos, alkalmi mezőgazdasági munkás, részes arató, 1913-tól a vasútnál pályamunkás. 1914-től részt vett az alföldi agrárszocialista mozgalmakban, tagja lett a Földmívelő Egyletnek, melynek könyvtárában szerezte meg műveltségének alapjait: olvasta a Népszavát, Marx, Engels, Zola, Anatole France, Gorkij, Rousseau, Tolsztoj műveit.

1920-ban a hadifogságból hazatérve a Tanácsköztársaság alatt folytatott tevékenységéért egyévi fogházra ítélték Debrecenben. Kiszabadulása után mezei munkásként és pályamunkásként kereste kenyerét. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében tevékenykedett. Alapító tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt balmazújvárosi szervezetének. Mozgalmi munkája miatt többször lefogták a csendőrök.

Első írása a Századunk című folyóiratban jelent meg, Vámbéry Rusztem közölte olvasói levelét. 1930-tól jelentek meg a parasztsággal és a földkérdéssel foglalkozó írásai a baloldali és haladó lapokban (Népszava, Föld és Szabadság, Századunk, Korunk, Gondolat, A Mi Utunk, Válasz, Kelet Népe). 1931-ben részt vett az szociáldemokrata párt országos kongresszusán. Több ekkor írt regényének kézirata elveszett, legkorábbi műve, az Aszály című regény csak halála után került kiadásra (1972). Cikkek, tanulmányok prózai művek mellett verseket is írt. 1932-ben elbeszélései jelentek meg a Korunkban, ugyancsak a Korunk közölte verseit is (1933). Első jelentős műve az Alföld parasztsága című szociográfia; a Válasz 1934-ben közölte két fejezetét, könyvalakban 1936-ban jelent meg. Ezzel vonta magára a Válasz körül csoportosuló népi írók, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre figyelmét; 1937-ben már a Márciusi Front egyik vezetője. 1943-ban a népi írók által rendezett balatonszárszói konferencia egyik szónoka volt.

Olvasónaplója, naplójegyzetei, közírásgyűjteménye tanúsítják, hogy élete végéig sokat olvasó, állandóan művelődő ember volt. Sokoldalú munkásságát mindvégig a „népben, nemzetben gondolkodni” eszme jegyében fejtette ki, kényes kérdésekről is bátran szólt, példát adott a közéleti, elkötelezett írói magatartásból. Hatalmas levelezést folytatott, szinte az egész ország számára „Péter bácsi” volt. Írótársai találóan nevezték rendkívüli egyénisége miatt „egyszervolt-ember”-nek. 1954-1956-ban az Írószövetség elnöki tisztét töltötte be. Műveit 17 nyelvre fordították le. Emlékműsorát a Magyar Televízió 1977-ben sugározta.

A szocializmus és a magyarság kérdéseivel foglalkozott mind politikai, mind irodalmi tevékenységében. Történelmi realistának nevezte magát. A Próbatétel című novelláskötetében (1950) az átalakuló, a kollektív életet kezdő falu új típusait rajzolta meg. A Pályamunkások című regénye (1951) önéletrajzi részlet, felidézi mint válik egy szedett-vedett bandából a munka embert formáló hatására közösség. Keményen bírálta a hivatali bürokráciát, az opportunizmust, a karrierizmust Almáskert című novellájában, 1954-ben. Ugyanakkor túlzott gyanakvással szemlélte a városi kispolgárt. Mindkét írása az erkölcsi kérdések iránti érzékenységét mutatja. A 3 nemzedék, végső címmel Balogh család története, a szegényparaszti élet enciklopédiája, 3 nemzedék és egyben a parasztság 20. századi históriája. A trilógia kötetei 1950-ben, 1952-ben és 1957-ben jelentek meg először.