• Regisztráció
  • Elhunyt rögzítése

    • Darabos Lászlóné Baski Katalin
    1936 - 2018
    „Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt
    Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.”
    Darabos Lászlóné Baski Katalin
    1936.augusztus 18-án született Kerekegyházán, Baski István és Marton Eszter 3. és Darabos LDarabos Lászlóné Baski Katalin
    1936.augusztus 18-án született Kerekegyházán, Baski István és Marton Eszter 3. és egyetlen leány gyermekeként. Két bátyjával és két öccsével nagy szeretetben töltötték gyermekkorukat Kunpusztán. Unokatestvérei között is nagy népszerűségnek örvendett, mindenki nagyon szerette. Ez a szoros kapcsolat később felnőtt korukban is megmaradt.
    Fiatal korában a varrás első öltéseinek fortélyát, későbbi sógornőjétől, Jusztikától tanulta meg. Ez a mesterség igazán közel került hozzá. Mikor ideje engedte családjának varrt , azok nagy örömére.
    1959-ben elveszítette édesapját.
    Majd 1960.november 24-én házasságot kötött szerelmével, Darabos Lászlóval. Közös életüket Kerekegyházán kezdték meg, akkor albérletben. De 1966-ban rengeteg munka árán, végre a saját otthonukba is beköltözhettek.
    1963-ban megszületett első gyermekük Katalin, majd 1967-ben László. Még ebben az évben munkát kapott a kerekegyházi tejcsarnokban. Később 1968 júliusában a Habselyem Kötöttáru gyár kerekegyházi telephelyén kezdett dolgozni. Ezért édesanyja hozzájuk költözött, hogy segítséget nyújtson neki a háztartásban és a gyermekek körüli teendőkben.
    1987-ben elveszítette szeretett férjét, 1989-ben pedig édesanyját is.
    1991-es nyugdíjba vonulása után sokat segített az unokái nevelésében, és a fiatalon megszerzett varrás tudományát magas fokon kamatoztatta tovább.
    ….óta töltött be presbiteri szolgálatot a kerekegyházi Református Társegyházközösségben. Szolgálatát felelősségteljesen és áldozatkészen végezte mindaddig, amíg egészségi állapota engedte.
    2010. decemberében strokeot kapott, aminek következtében egy lassú egészségügyi leépülés vette kezdetét.
    2016. szeptemberére, sajnos már 24 órás felügyeletet igényelt, melyet gyermekei csak szociális otthoni elhelyezéssel tudtak számára biztosítani.
    2016. október 3-án 29 évesen Csaba unokája elhunyt.
    A Presbitérium 2016. novemberében hozott határozatával (sajnos nem a valódi ok indoklásával) megszüntette presbitériumi tagságát. A család kérésére sem módosították az indoklást.
    2018. január 23-án nehéz útja a földön véget ért.
    Búcsúzik tőle lánya Katica és férje Zoli, fia Lacika és párja Györgyi, unokái, dédunokája, testvére, sógornői, sógora, keresztgyermekei, unokatestvérei és ezen rokonok családjai. Továbbá minden távoli rokona, szomszédai, volt munkatársai és ismerősei.
    Kosztolányi Dezső verssoraival búcsúzik a megtört család:
    „Küzdöttél, de már nem lehet.
    A csend ölel át és a szeretet.
    Csak az hal meg, akit elfelejtenek,
    Örökké él, akit igazán szerettek.”
    Örök szeretettel , nyugodj békében Drága Édesanyánk, Nagymamánk, Dédikém!

    Született

    Kerekegyháza, 1936. augusztus 18., kedd

    Elhunyt

    2018. január 23., kedd

    Hol nyugszik

    Kerekegyháza, Kerekegyháza

    Sírhelye létrjejött az online temetőben

    2018. március 09., péntek 09:05

    Jelenleg nincs virág az elhunyt online sírján.

    Nem ég egyetlen mécses sem az elhunytért.

    Szívemben hordozlak. A szeretet örök!????????????❤???? Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2021. november 01., hétfő 10:17
    Soha el nem múló szeretettel , drága Szüleim. ????????????????????????????❤❤❤❤???? Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2020. október 31., szombat 07:20
    „Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.” (Márai Sándor) Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2020. január 22., szerda 13:46
    Mindannyian tudjuk, - akik már vesztettünk el gyermeket, szülőt, testvért, hogy a gyász és a fájdalom hirtelen csap le ránk és megváltoztat bennünket. A halál után üresség, sivárság és a szenvedés tölti ki napjainkat. Sokan nem értik, hogy a megváltozott életünkbe egy darabig nem fér bele a nevetés, a jókedv, és sajnos mindenféle barátságot hordanak össze; úgy mint: hagyd elmenni, felejtsd el, ne gondolj rá annyit..mind fájdalmasan lélekbehatoló mondatok. Ilyet csak az mond és csak az nem érti/érzi át, aki soha nem élt át hasonlót. Apránként azt vesszük észre, hogy eltűnnek az emberek az életünkből és csak azok vannak mellettünk, akik valóban szeretnek. Így hát a halál és a gyász egy lecke, és ha megtanuljuk a házifeladatot, más emberként élhetünk tovább.???????????????????? Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2019. január 02., szerda 15:42
    Az évtizedek alatt természetesen nálunk is – mint mindenkinél – sokat változott, hogy kik ülik körül a szépen megterített karácsonyi asztalt. Ilyenkor szeretettel gondolunk azokra is, akik már nem lehetnek velünk és jó érzéssel tölt el, hogy együtt vagyunk azokkal, akik sokat jelentenek számunkra, és akikkel a hétköznapokon is számíthatunk egymásra ???????????????????????????????????????? Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2019. január 01., kedd 11:19
    Még pár óra ebből az évből, s míg mások az esti bulira készülnek, s talán boldogan köszöntik az új évet, én csak arra tudok gondolni, hogy egyre távolodom a halálod napjától és közeledem feléd...a hiányod egyre jobban beeszi magát a szívembe. Nem hiszem, hogy valaha is megértem, miért kellett ilyen fiatalon elmenned... (BK) Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2019. január 01., kedd 11:17
    Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem. Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit,békesség és szeretet, Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek, DRÀGA Anyukàm ???????????????? Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. november 01., csütörtök 07:21
    "Azt hittem az a nap a vég, mikor te angyallá lettél, a testem csak fėl árvakėnt lép tovább...magaddal temettél..." /Paula Tízzis/ Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. május 18., péntek 17:04
    "Némán elkísérnéd felhőkön át, De az ég kapuját nem lépheted át. Engedd el, mennie kell, Hiszen ő a földnél jobbat érdemel. Így jó, nem éred el, De átölel majd, ha jó leszel." /Mester Tamás/ Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. május 14., hétfő 19:42
    "Még az előbb szemembe néztél, Erőtlen kezeddel megérintettél. Arcodra mosolyt erőltettél, S halkan súgtad fülembe, Ne félj! Míly gyorsan elszállt ez a pillanat! Fénytelen szemeid lehunytad. Kezed kezemből kicsúszott, Arcod megnyugodott, így búcsúzott. Nem félek! Lelked remélem békére talált, S Te már a menyekből vigyázol Ránk! Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk, S örökkön-örökké emlékezünk Rád" Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. április 30., hétfő 14:46
    Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam... Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ide költözött, kit oly nagyon szeretek. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj gyermek haza, Kit szeretsz, már itt az otthona. Látni fogod őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. március 25., vasárnap 16:21
    „Hogy mi nehéz az életben? Felállni és menni tovább egy fájdalmas tragédia után. Kimászni a gödörből. Letenni egy időre a szomorúságot. Bezárni magunk mögött a gyász kapuját. Kirángatni magunkat a lelki szenvedésből. Hinni valamiben, amit még nem is láttunk. Reménykedni a rossz után a jóban, és a jobban. Úgy mosolyogni, hogy közben sír a szívünk. Boldognak lenni valaki nélkül. És élni tovább úgy, hogy már nincs velünk az, akit a legjobban szerettünk, pedig majd' belehal a lelkünk. (Lippai Marianna)”
    (Lippai Marianna)     Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. március 22., csütörtök 10:37
    „Könnyeimtől alig látok sírodra teszem a virágot szólni sem tudok csak állok csukot szemmel csodát várok” Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. március 10., szombat 11:04
    „Minden elmúlik, mint az álom Elröpül, mint a vándormadár, Csak az emlék marad meg a szívben, Halványan, mint a holdsugár.” (Friedrich Schiller) Hozzáadta: Csörgőné Darabos Katalin Ekkor: 2018. március 09., péntek 10:52
    Képgaléria
    Videó
    Még nincs videó feltöltve.