Dallos Sándor (Győrszentmárton, 1901. október 31. – Budapest, 1964. március 10.) József Attila-díjas (1953) magyar író, újságíró, forgatókönyvíró. Iskoláit Komáromban és Győrben végezte. 1925-től a Magyarság és az Új Magyarság című lapok újságírójaként dolgozott a fővárosban. Az 1930-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel. 1945-1949 között a Hírlapnál dolgoztt. 1949-1953 között a Magyar Nemzet, 1952-1955 között a Hunnia Filmgyár munkatársa volt. Legnagyobb élménye a szegénység. Elbeszélései, regényei gyakran viszik az olvasót a munkanélküliek, a csavargók világába. Stílusa szuggesztív, bár művészete nem mindig mentes a naturalizmustól és a misztikától. Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt. Legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kapott. Munkácsy Mihály kétkötetes, regényes életrajza (A nap szerelmese, Aranyecset) első ízben 1957–1958-ban jelent meg. Ez a regény egyszersmind Dallos Sándor legnépszerűbb és legjelentősebb alkotása.

Született

Győrszentmárton, 1901. október 31., csütörtök

Elhunyt

1964. március 10., kedd

Hol nyugszik

Budapest XII. kerület, Farkasréti temető

Sírhelye létrjejött az online temetőben

2013. november 05., kedd 11:19

Még nem írt senki megemlékezést az elhunytról.