Édesapja, Hankiss János irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem professzora volt. Francia-angol szakon végzett az ELTE-n, és ott szerezte meg doktori fokozatát. 1963-tól 1965-ig az Európa Könyvkiadó angolszász csoportjának főszerkesztője, 1965-től 1975-ig a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1975-től az MTA Szociológiai Kutatóintézetének értékszociológiai és módszertani osztályát vezette, 1996 és 1998 között pedig igazgatta. Az ELTE-n, a Szegedi Tudományegyetemen, Közép-európai Egyetem, valamint külföldi egyetemeken is oktatott.
Az 1956-os forradalom után 7 hónapot tölt vizsgálati fogságban, ám bizonyítékok híján szabadon engedik.
A rendszerváltás utáni első kormányfő, Antall József kinevezi a Magyar Televízió elnökének. Több éves sikeres működése után az MDF-en belüli radikálisok nyomásának eleget téve Antall leváltja. Hankiss körül ekkor szimpátiamozgalom alakul, melynek hangadói baloldali és SZDSZ-es kötődésű értelmiségiek és újságírók voltak. Ugyanakkor számos tiltakozó megmozdulás indul Hankiss és az őt támogató Göncz Árpád ellen is: egy MDF-es képviselő éhségsztrájkba kezd, a Magyarok Világszövetségéhez kötődő szabad Magyar Tájékoztatásért Bizottság pedig nyilvánosan tüntet Hankiss és társai lemondását követelve. Végül Hankissék hosszas közéleti csatározások - az ún. médiaháború - után lemondanak.
A későbbiekben is több tudományos ismeretterjesztő jellegű műsort készít és vezet a televízióban.
Az 1990-es években útjára indítja a Találjuk ki Magyarországot! mozgalmat, majd egy évtizeddel később a Találjuk ki Közép-Európát! weblapot.
Hankiss Elemér Miszlivetz Ferenccel közösen kezdeményezte 1996-ban az azóta is minden nyáron megrendezett Savaria Nemzetközi Nyári Egyetemet, amelynek minden évben előadója. A nyári egyetem az európai civilizáció és integráció kérdéseivel foglalkozik.
Hankiss Elemér az 1970-es évek végén, 1980-as évek közepén tűnt fel népszerű szociológiai műveivel (Diagnózisok, Társadalmi csapdák), melyekben a késő Kádár-korszak magyar társadalmának értékválságos mindennapi kultúráját állította szembe a magas kultúra kirakatával. A továbbiakban is az értékszociológia köré csoportosul munkássága. Gyakorlatilag a magyar értékkutatási iskola megalapítója. Közeli munkatársai közé tartozott Füstös László, Miszlivetz Ferenc és Manchin Róbert.
1996–1998 között a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatója volt. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor, többek között a Stanfordon, a Firenzei Európa Egyetemen, a bruggei Európa Egyetemen, illetve a Közép-európai Egyetemen. Később érdeklődése a globális civilizációs kérdések felé mozdult el, de továbbra is folyamatosan kommentálta a hazai társadalomfejlődés problémáit.
Született
Debrecen, 1928. május 04., péntek
Elhunyt
2015. január 10., szombat
Hol nyugszik
Budapest, Budapest
Sírhelye létrjejött az online temetőben
2015. október 28., szerda 12:37